Régi emlékek

Az igazgató megtörten tért vissza a kandallón keresztül Roxfortba, és bár Remus elkísérte, a helyzet csöppet sem javult. Harry körbe, körbe rohangászott a szobájában, mint egy mérgezett egér. Ron lassan kezdett beleszédülni.

- Haver tudom, hogy ideges vagy és minden okod megvan rá, de könyörgöm… ülj le! – rimánkodása meghallgatásra talált, ugyanis Harry levágta magát az ágyára. Ron már kezdett volna beszédbe elegyedni vele, mikor kopogtatást hallottak az ajtón. Harrynek nem volt kedve beszélni senkivel, ám Sirius kérlelésének nem tudott nemet mondani.

- Harry, szeretnék veled beszélni, ha lehet négyszemközt. – Ron bár fújtatva, de kivonult a helyiségből. A férfi nem tudta, hogy keresztfia mennyire haragudhat rá.

- Harry én… nem is tudom, hogy mit mondhatnék. – A fiú fél szemmel a kínlódó férfit nézte.

- Mennyit tudtál a dologból? – hangja hihetetlenül higgadt volt, mint aki egyáltalán nem érez semmit.

- Gloryról tudtam, de azt is csak pár hónapja. Remus is csak azért tudott a dologról, mivel ő segített… Jamesnek, bevinni Lilyt a kórházba. – Harry szeme megvillant.

- Nyugodtan nevezd apámnak. Nekem csak egy volt, aki feláldozta magát értem, szeretett teljes szívéből… csak ő marad, és senki más. – látva a férfi szomorú tekintetét még hozzátette. –, na meg persze egy keresztapa, de ennél több nem kell! – Sirius hálásan nézett a fiúra.

- Ne utáld Remust, ő sem tehetett mást. – Harry megvillanó szemei jelezték, hogy ez nincs így. – Rendben elmondhatta volna, de mit értél volna vele. Már harmadéves voltál mikor találkoztatok, addigra már utáltad Pitont és…

- Mint mondtam, Piton nem az apám. Éppen ezért nem érdekel, ami vele kapcsolatos. Ellenben Glory miatt igenis haragszom rátok! Ha tudom, hogy van egy testvérem, nem érzem magam annyira elveszettnek, még ha ő nem is lehet mellettem. – magyarázta a fiú. S Siriusnak rá kellett döbbennie, hogy sokkal érettebb lett az utóbbi egy évben.

- Harry, gondolj bele. A szüleid valószínűleg azért küldték el őt, hogy ne legyen veszélyben. Úgy lett volna, hogy amint vége a harcoknak visszahozzák, de közben… - Harry közbevágott.

- De közben meghaltak. Remus eltűnt, az igazgató pedig mélyen hallgatott a dologról. – fejezte be helyette Harry.

- Ne haragudj az igazgatóra, az ő legnagyobb hibája az, hogy nem akar fájdalmat okozni azoknak, akiket szeret. Látnod kellett volna mennyire megtört, mikor kimentél, majd Glory is kiszaladt. – Harrynek ekkor jutott csak eszébe a lány.

- Hol van most?

- Adj időt neki is, ez ugyan úgy megrázta őt is, akárcsak téged vagy Pitont. – A feltételezésre, miszerint Pitont ki lehet buktatni keserűen felnevetett.

- Ugyan már, Pitont kiakasztani? Maximum akkor megy föl benne a pumpa, ha fölrobbantjuk a fél tantermet! – kelt ki magából a fiú.

- Pedig hidd csak el. Kiakadt, ilyennek még sohasem láttam. Akár csak Albus, ő is olyan furcsa volt. – Harry felvonta egyik szemöldökét. – Miután kimentetek úgy beszélt Albuszal, mint eddig soha. Rendesen lehordta az öreget, majd szabályosan kirohant a házból.

- Mi van abban különös, hogy Piton lehord valakit és aztán idegbetegen elrohan? – tette föl a cinikus kérdést Harry.

- Az, hogy mikor odanéztem az asztalra, megláttam a pálcáját. Piton pálca nélkül ment el, így viszont esélye sincs visszatérni, bár ahogy kinézett, szerintem… - inkább nem fejezte be a gondolatmenetet.

- Fejezd be Sirius vagy olyat mondok, amit még én is megbánok! – fenyegetőzött a fiú.

- Rendben, szerintem őt már semmi sem érdekli. Totálisan kiakadt. Sohasem kedveltem őt, sőt, mindig is utáltuk egymást, de hidd el, a modora és a háttere ellenére nem olyan szemét, mint azt mutatja. Láttam én már berohanni egy összedőlő épületbe, csakhogy kimentsen egy bennmaradt kisgyereket. El kell ismernem, hogy bátor, és nem mellesleg okos is, hiszen éveken keresztül átverte Voldemortot. Utólag már tudom, hogy részben miattunk lett ilyen, részben pedig a családja miatt. – Bár Harryt kezdetben egyáltalán nem érdekelte a védőbeszéd, idővel kíváncsi lett.

- Miért? Milyen volt a családja? – csúszott ki a fiú száján.

- Az édesanyja aranyvérű családból való, jól nevelt és büszke nő volt, ám elkövetett egy hibát. Beleszeretett egy megátalkodott mugliba, aki ivott és verte őt, majd a megszületett gyermeküket is.  – Harry elfordította tekintetét, nem akarta, hogy Sirius szánakozást lásson a szemében. – Aztán szerencsétlen nőnek ez is lett a vége, egy napon többet kapott a kelleténél és belehalt. – Harry hátrahőkölve kapta vissza a fejét.

- Ez egy állat! Miért nem mentek el? Miért nem hagyták ott? – fakadt ki a fiú, megfeledkezve arról, hogy ő igazából most utálja az egész világot. Sirius csele bejönni látszott.

- A pénz nagyúr, de nem annyira, mint a család. Eileent kitagadták, mert egy mugli felesége lett, így már nem hagyhatta el a férjét, hiszen nem volt hova mennie. Aztán persze ott voltunk mi… ostoba kölykök, elkényeztetett úri fiúk, akárcsak az a Malfoy gyerek. Piszkáltuk a ruhája, a kinézete miatt, főleg az orra miatt, ami szerintem hajdanán nem így nézhetett ki… szerintem erről is az apja tehet… - Harry kezdett kissé rosszul lenni. – Na mindegy, látom hogy rosszul érint, nem akartam itt fényezni Pitont, csak tudom, hogy ő magától sohasem állna ki eléd és védené meg magát. Ahhoz túl büszke.

- Mesélhetsz még… ha gondolod. – Harry hangja rekedt volt, s talán egy kissé reszketett is.

- Nos, rendben. Akkor talán az anyáddal való kapcsolatáról mondok pár dolgot. Piton lehet, hogy egy mogorva begyöpösödött alak, de annyi biztos, hogy szerette az édesanyádat. Gyerek korukban barátok voltak, és Lily a tűzbe tette volna a kezét érte, de ez fordítva is igaz volt. Már úgy léptek a peronra, hogy régóta ismerték egymást… aztán, ahogy nőttünk, egyre jobban meghülyültünk. Piton féltékeny volt Jamesre, mert Lily körül legyeskedett aztán ötödikben… - Harry fölemelte a kezét.

- Tudom, tópart, alsógatya, szemét banda. – mondta és szigorúan nézett a férfira.

- Így utólag meg is bántuk a dolgot. Szóval utána megszakadt köztük a kapcsolat és Piton beállt halálfalónak, amit meg is bánt. Lily mindvégig védte őt. Aztán történ az az eset… - Harry szájtátva nézett a férfira.

- Te ezt honnan tudod?

- Magát az esetet nem tudom, csak azt, hogy volt egy csata, a halálfalók megfutamodtak, Lily viszont meglátott valakit és utána ment, mint kiderül Piton volt az. Remus azt mondta megsérült és Lily nem akarta otthagyni, de föladni sem, hiszen tudta, akkor vár rá Azkaban. – magyarázta tovább Sirius.

- Aha… képzelem, vagyis nem akarom elképzelni! De gondolom, hogy mi lehetett, nagy öröm, a viszontlátás heve, stb. – Sirius huncut vigyorral a képén így szólt.

- Nocsak, tán neked is volt már ilyen viszontlátásos találkozásod? – Harry mélyen elvörösödött.

- Nem! Mégis minek nézel engem? – háborodott föl a fiú. Sirius pedig úgy döntött itt az ideje tovább állni, hiszen még bocsánatot kell kérnie egy ifjú hölgytől. Kilépve az ajtón a szívinfarktus jött rá, ahogy szembetalálta magát Remussal.

- Szóval nem akarod őt fényezni mi? – a férfi tekintetéből látszott, hogy viccel.

- Én csak az igazat mondtam el neki… - védekezett Sirius.

- Különben meg nem tűntél valami meglepettnek. – Remus kutató pillantására Sirius felsóhajtott.

- Mióta Piton itt lakik, egyre nagyobb lett a gyanúm. Kutyaként van olyan jó szaglásom, mint neked és James mellett aludtam hét éven át. Ha álmomból fölkeltenek, akkor is meg tudom mondani, hogy Harrynek még csak nem is hasonlít rá a vére, de nem tudtam, hogy kiéhez hasonlít. Tudtam, hogy ismerős, de egészen addig nem tudtam beazonosítani, míg Piton ide nem jött. Bár, őszintén szólva ez idáig próbáltam magam győzködni, hogy tévedek. – Közben elindultak lefelé a lépcsőn, s a földszintre leérve megpillantották a fürdő lőtt ácsorgó Hermionét.

- Hermione mi a baj? Még mindig bent van? – kérdezte Sirius. A lány bólintott egyet. – Glory, kérlek, nyisd ki, aggódunk érted. - Semmi válasz, ám a zár halkan kattant. Belépve egy kiborult, reszkető lányt találtak.

- Nyugalom… jól vagyok, ez… ez megszokott, csak az átlag… - befejezni nem tudta, mivel újra hánynia kellett. Hermione bent maradt vele, míg Remus és Sirius aggódva várakoztak odakint. Pár perc múlva egy falfehér Glory lépett ki az ajtón.

- Mondtam, hogy jól vagyok… nem kell miattam aggódni, ez csak a beteg…

- Mielőtt befejezhette volna, szemei fönnakadtak és ájultan esett össze. Remusék egyszerre kaptak érte s Sirius ölbe véve vitte föl a szobájába a lányt.

- Remus, hoznál valamit neki? – a férfi bólintott, majd elsietett. Felmentek a lányok szobájába, majd letette Gloryt a saját ágyába.

- Nem értem, olyan rosszul lett, szinte pár perc alatt… - hadarta Hermione.

- Sajnos ő ilyen. – Megsimogatta a lány homlokát. – Furcsa, mindvégig tudtam, hogy nem az enyém, de most mégis fáj, hogy így ki lett mondva. Hülyeség mi? – Hermione szomorúan lépett oda a férfi mellé, hogy átölelje, Glory pedig ezt az időpontot választotta, hogy magához térjen.

- Sirius, te perverz vagy… - motyogta, mire Hermione elengedte a férfit. Sirius kedvesen mosolyogva kérdezte meg.

- Ugyan miért lennék perverz hercegnőm?

- Csak mert a lányod ágyánál, egy vele egykorú lányt ölelgetsz, aki a sajátod is lehetne, ez morbid. – Sirius egy percig azt hitte, hogy a lány nem emlékszik az előbbiekre. – Nyugi, nem vagyok se hülye, se amnéziás, se semmi ilyesmi. – nyugtatta a másik kettőt

- De mégis apának szólítottál. – jegyezte meg a férfi.

- Attól, hogy vér szerint nem vagy, itt belül… – mutatott szívére –, …még az vagy. De ha nekem most elkezdesz bőgni, kitagadlak! – fenyegetőzött a lány, a férfi, csillogó szemeit látva.

- Ha mondhatok ilyet, most tiszta Piton vagy. – A lány keserédesen elmosolyodott.

- Szóval Piton…  - mondta kis, s közben elgondolkodott. – Szerintem még senkinek se volt ennyi neve. Voltam Weston, Black, Potter és most Piton. Ehhez már csak egy jöhet.

- Mégis micsoda? – kérdezte Sirius.

- A férjem neve. - A kijelentésre Sirius egyszerre sápadt el és égett az arca.

- Na azt már nem! Az én kislányomat minden pasi messziről kerülje el! – olyannyira belemelegedett, hogy el is felejtette, Glory nem a saját vére. A két lány kacagva nézte a férfit, mint kisétál a szobából.

- Kicsit lökött, de azért kedves. – suttogta Glory.

- Igen az, de neki is megvan a maga tragédiája. – Glory kíváncsian nézett a lányra. – Az egyik barátjuk árulta el a Potter házaspárt. Mindenki Siriust okolta, s ő került tizenkét évre Azkabanba. Egy olyan tettért ült, amit nem is ő követett el, sőt, saját életének is előbb vetett volna véget, minthogy elárulja őket. A börtön megtörte őt, és azóta itt raboskodik, abban a házban, amit egész életében gyűlölt. Ez a szülei háza volt, ő volt a fehér bárány a feketék közt. Neki se volt jó élete, és talán ezért is kínozták annyit Pitont, de ki tudja. – mondta sóhajtva, majd vállat vonva fölállt.

- Hova mész? – kérdezte laposakat pislogva a lány.

- Megyek, megnézem, hol késik a bájitalod. – Azzal elhagyta a szobát. Megrázó nap volt ez mindenki számára, egyszerre találtak testvérre, szülőre, de ugyanúgy el is vesztettek valamit önmagukból. Harry az ablaknak dőlve bámulta a kinti zivatart, mely hangosan kopogott az üvegen, és azt hirdette, mostantól minden más lesz.

.oOo.

Súgó 3 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2009.07.28. 14:35 mei Szia drágám!Ez is egy igen fantasztikus fejezet volt.Most nem tudom,hogy kit sajnáljak jobban.Harryt,Gloryt,Perselust vagy Siriusékat.Talán inkább Harryéket és Perselust.Ráadásul ő érte még aggódhatok is,hogy így elrohant még a pálcáját is ott hagyva az asztalon.Ebben pedig az a szörnyű,hogy nélküle nem csak,hogy nem tud visszatérni de nélküle halálra van ítélve ha olyannal fut össze aki a halálát akarja.Nos Sirius legalább megpróbálta enyhíteni nem csak Harry dühét de azzal,hogy beszélt neki Perselus életéről múltjáról és beismerte,hogy nem csak a családja de még ők is tehetnek arról,hogy Perselus ilyen lett egy kicsit enyhíteni tudta a felé érzett utálatomat.Nagy kár,hogy ennak ellenére még mindig nem képes normálisan viselkedni Perselussal szemben.Egy dolog biztos Harry alaposan el fog gondolkodni azon amit hallott Siriustól.Bár nem kétlem,hogy sok időbe fog telni amíg Harry elfogadja,hogy ki az igazi édesapja és hogy egyáltalán van neki és még nem halott.Bár attól tartok,hogy az érzései az apja felé akkor fognak megváltozni ha életveszélybe kerül mert ez a leghatalmasabb erő,hogy valaki aki annyi gyűlöletet érez egy másik iránt akiről később kiderül,hogy szeretnie kéne akkor változik meg ha úgy érzi,hogy el is veszítheti.Tekintve Perselus állapotát és azt,hogy pálca nélkül kószál a nagyvilágban ez akár még be is következhet.Nos legalább Sirius most az egyszer nem pocskondiázta a férfit sőt mintha azt akarta volna elérni Harrynél,hogy ő ne gyűlölje annyira csak mert kiderült,hogy ő az apja.Elismerte,hogy vannak értékei a férinek sőt bátrabb is mint az bárki gondolná hiszen nem mindenki menne be egy ősszedölni készülő házba csak,hogy kimentsen egy gyereket.Végre félre tette az ellenérzéseit és őszintén beszélt arról,hogy Perselusnak sem volt éppen csodás élete és még ők is megkeserítették.Az pedig,hogy saját magukat a Malfoy örököshöz hasonlították mindennél ékesebben szólt arról,hogy milyenek voltak ők fiatal korukban.Arra már gondolni sem merek,hogy Dumbledore hogyan akarja ezt a hibát helyre hozni.Glory rosszulléte és ájulása pedig elég aggasztó.Vagy terhes ami nem valószínű hacsak nem volt titokban kapcsolata egy fiúval vagy valamilyen betegsége van amiről még nem tudunk.Lehet valaki rosszúl attól,hogy sokkolják de nem ennyire.Én is voltam már rosszúl tapasztaltam milyen az amikor egy nem kellemes hírrel sokkolják az embert de még én sem lettem ilyen rosszúl.Persze attól is függ,hogy ki milyen személyiség.Nálam ez különféle dolgokban nyilvánult meg.Az alvászavartól a némaságig.Bár én egyedi vagyok mert ettől függetlenül nagyon erős az akaraterőm és sokat szenvedtem de ez csak még erősebbé tett.Szóval szerintem inkább valami betegség lehet.Aztán lehet,hogy alaposan meglepődök majd amikor kiderül,hogy miért ájult el Glory.Az viszont felettébb érdekes,hogy senkinek nem jut eszébe Perselus keresésére indulni tekintve,hogy nincs nála pálca.Remélem azért nem lesz neki semmi baja,de én aggódom mert Sirius elmondása szerint olyan volt mint akit már semmi sem érdekel tehát az sem ha megölik és ez elég aggasztó.Ismét egy csodás fejezet volt és nagyon boldog vagyok,hogy ilyen gyorsan jött a friss.Egyszerűen imádom és nem tudok betelni vele.Olyan szívesen olvastam volna még tovább ahogy Titok című művet is.Köszönöm szépen.Ragyogóvá varázsoltad a napomat.Nagyon kiváncsian várom a kövi fejezetet.Imádimádimád    Puszi,mei. Válasz: Glory egy külön szám lesz, ahogy Piton megjelenése is (Piton miatt kaptam eleget a fejemre). Szóval annyit mondhatok, hogy Glory nem terhes... viszont igen is baja van, az pedig hogy mi, kiderül a következő fejezetekből. És fogsz te még izgulni szegény lány miatt... Amúgy Siriust is meg fogom veled kedveltetni XD erről nem teszek le. Köszönöm a kritikát, és imádlak meikém

2009.07.27. 19:06 Fantasia Mi volt az az ájulás Glory részéről? Nekem nagyon fura. Válasz: Hát ööö, szóval az úgy volt, hogy ööö nem lövöm le a poént XD

2009.07.27. 16:45 nimphadora23 Várom a kritikákat XD

1